A Somorjai Önkéntes Tűzoltó Testület Fúvószenekarának máig tartó, hol sikerekben gazdag, hol hullámvölgybe vissza-visszaesett története több mint 140 éve kezdődött. A zenekar krónikája így ír a kezdeti időkről:

"Az 1875. évben, amikor a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Század már második éve, hogy megalakult, a város zenekedvelőinek és az egylet bajtársainak körében mozgalom indult meg oly célból, hogy tűzoltózenekart szervezzenek". Többszöri megbeszélés után elhatározták (1875 őszén) a fúvószenekar megalakítását.

A Somorjai Államilag Segélyezett Polgári Fiú- és Leányiskola igazgatója IVÁNFI Béla vállalkozott a fúvószenekar szükséges kottáinak megírására, azonban iskolai elfoglaltsága miatt a zenekar oktatását már nem vállalta. A fúvószenekar vezetését és oktatását VÁRNAY Tamás fűszerkereskedő vállalta magára. Induláskor a zenekar tagja volt: FRANK Károly, UNGER Alajos, KRÁL Károly, HORNYATSEK István, VAJDA Antal, VIDA Ignácz, MAYER Károly és KUSINCZKI György.

A fúvószenekar tagja egyúttal kötelezte magát, hogy az önkéntes tűzoltó testület aktív tagja (tűzoltó) is lesz, és tűzoltó marad abban az esetben is, ha a zenekar netán megszűnne.

A zenekar szakmai fejlődését a tagoknak a zene iránti szeretete és nagy akaratereje annyira meghatározta, hogy az alakulást követő hónapokban már nyilvánosság elé léptek, névestélye alkalmából megköszöntötte OBERHOFFER Ferenc pékmestert, a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Egylet elnökét. A zenekar próbaterme FRANK Károly takácsmester házában volt. Hangszereiket részben a római katolikus templomi zenekar hangszereiből kapták, részben pedig önmaguk szerezték be.

Az 1879. évben már annyira előrehaladott volt a zenekar szakmai felkészültsége, hogy a nagyközönség elé állt, fegyelmezettségével és tudásával mindenkinek elismerését és dicséretet elnyerte.

Ekkor (1879) vonult ki a zenekar először a PIPAGYÚJTÓ sírkerthez, az 1848-1849-es szabadságharc honvédemlékhelyhez március 15-én. A sírkerthez menet és visszajövet indulókat játszottak. Az 1861. szeptember 8-án: AZ 1848 ÉVI MÁJUS HÓ 12 ELESETT HONVEDEK EMLEKÉRE CSALLÓKÖZ HÖLGYEI által emelt emlékműnél "a zenekar eljátszotta az Isten áld meg a magyart, és a Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar-t".

Ez a nyilvános szereplés annyira közismerté és közkedveltté tette a zenekart, nemcsak a somorjaiak körében, hanem az egesz Felső-csallóközi (somorjai) járásban, hogy ezt követően a zenekarnak csaknem minden jeles rendezvényen szerepelni kellett. A nagyközönség részéről is nagyobb elismerésben és hathatós támogatasban részesült. 1914-ig (az első világháború kitöréseig a zenekar minden évben kivonult a Pipagyújtóhoz.

Pozsonyban 1880-ban országos tűzoltó kongresszust tartottak, melyen a somorjai tűzoltók és a fúvószenekar is részt vett. "Ezen az ünnepségen a somorjai fúvósokat olyan meleg szeretettel fogadták, hogy a pozsonyi bimbóházaknál (a városi díszkerthen, mai Mély út és a Horsky Park néven ismert erdőrészben) rendezett ünnepségen a somorjai fúvósokat elhalmozták mindennel, étellel és itallal és nem akart vége szakadni a jó kedvnek még a másnap hajnali órákban sem", adja hírül a korabeli tudósító.

Miután bővült a zenekari tagok létszáma, a helybeli tűzoltóegyesülettól kérték a hangszerek beszerzési és javítási költségeinek a megtérítését, mit az egyesület meg is ajánlott. A zenekar a nyilvánosság elé lépésének idejétől kezdve minden évben farsang utolsó hétfőjén rendezte a farsangi táncmulatságát, melyen rendszerint az egész város legtehetósebb polgárai, vagyis a zenekar jóbarátai jelen voltak, s az első időtől fogva ezen farsangi mulatságok Somorján a legjobb közé tartozott, úgy anyagilag mint erkölcsileg.

A zenekar megalakulása idejétől kezdve, valahányszor tűzoltóbajtársuk, vagy zenekari tagjuk elhalálozott, temetésén zenével vettek részt, így mutatva ki bajtársi szeretetüket. Felső-Csallóköz néhány településén, ha a tűzoltó egylet tagjai közül valaki meghalt, csákóját a koporsóra helyezték. Ha a zenekari tagok közül halt meg valaki - a gyászszertartás idején - hangszerét helyezték el a koporsón.

1884-ben a zenekar lement Tejfaluba az ottani tűzoltóság majálisán közreműködni és egyúttal játszott még CSIBA Lajos földbirtokos névestélyén is, melyért 5 forint ajándekot kapott, játszott ezenfelül Somorján a Pomléban tartott táncmulatság alkalmaval, melyért 8 forint díjban részesült. Igaz ugyan, hogy akkor még nem volt a Pomléban táncterem, hanem csak úgy a puszta földön járták a jó csárdást. (Pomléban a fedett táncterem 1932-ben épült.)

A tűzoltózenekar ettől kezdve folyamatosan működik, csak a háborúk kényszerítették rövid szünetekre, amikor a bevonult zenész-bajtársakat nem lehetett újakkal pótolni.

Évente 10-20 alkalommal lép fel , főként a tűzoltóság és a város rendezvényein, de gyakran jár vendégszereplésre a közeli városokba és külföldre is.

• A zenekar minden év karácsonyán körbejárja a várost és a város különböző pontjain mendikál – a Főtéren, az Öregotthonban, a tagok, támogatók valamint a volt és jelenlegi polgármesterek házánál játszik egy-egy karácsonyi dalt.
• November elsején a somorjai temetőben az ünnepi koszorúzásnál szolgáltat gyászzenét
• A városi vásár megnyitójának programjában is hagyományosan szerepel a zenekar.

Az ezredforduló után a tagok száma 15-re csökkent, ezért azóta a szomszédos Dénesdtorcsmisérd (Dunajská Lužná) fúvósai segítik ki a zenekart.

 

A zenekar vezetőinek, művészeti vezetőinek, karnagyainak és karmestereinek névjegyzéke:

VÁRNAY Tamás	1873-1877
DÉRER Nándor	1877-1881
KUSINECZKY György és FRANK Károly	1881-1887
NÉMETH István	1887-1927
LIMPÁR Pál, id.	1927-1947
MIŠKOVIČ František	1949-1951
POKSTALLER László	1951-1960
CSÁKVÁRY István	1954-1957
LIMPÁR Pál, ifj.	1957-1959
POKSTALLER László	1959-1960
ÁGH József	1960-1961
CSÁKVÁRY István	1961-1970
LIMPÁR Pál, ifj.	1970-1985
FEHÉR Imre	1985-1990
BARÁTH Desző, id. és SZABÓ József. id.	1990-1991
JANAKIEV Olijan	1991-1994
BALOG István	1995-2005
ROČEK Jaroslav	1998-1998
JANOUŠEK Róbert	1999-2008
FEKETE Béla	2008-