Közvetlenül a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Egylet megalakulását követően a városmajorban megépült a kiképzést szolgáló mászóház, amit a lenből készült tömlők szárítására is használtak.

Az állandóan bővülő felszerelés és a technika, illetve ennek tárolása már megkövetelte a szertár kialakítását. A tűzbiztonság növelése érdekében a Városháza épületén a kilátótorony újraépítését szorgalmazták, ami 1865-ös tűzvész idején leégett – ám az anyagi lehetőségek szűkösek voltak, így nem épülhetett újra.

A központi tűzoltószertár építésének ügye már az 1903. március 25-ei testületi közgyűlésen felmerült. Balheim Károly indítványára alapítványt hoztak létre, melyet az egyleti pénztár évente 200 koronával támogatott. A felszerelést ezidőtájt a város több pontján tárolták, úgymint a mászóházban, a vágóhíd környékén, a Korona vendéglő udvarán, illetve az előfogatosok portáján.

Az 1907. március 24-én tartott egyleti közgyűlésen a már 1903. évben kérelmezett központi szertár építése a községnél újra megsürgettetett és pártoló tagok gyűjtése elrendeltetett. Ennek köszönhetően még ebben az évben megépült a tűzoltó szerek raktára.

Az I. világháborút követően, a testület 1920. június 20-án tartott közgyűlése újra kimondotta „a szertár felépítése iránti lépések megtételét”. Majd 1925. május 10-én zajlott egyleti gyűléshatározata alaúján „a szertár építésére a város vezetése kéressék fel”. Ekkor határozat született arról is, hogy az erre a célra összegyűjtött 2.500 koronát, alaptőkeként ajánlják fel.

1926-ban a szertár helyének kijelölésére pozsonyi tűzoltó-szakértőket kérnek fel, akik egy évvel később, 1927-ben két lehetséges helyszínt jelölnek ki: a sörház hátulsó részét, illetve a sörházkertet, melyet a szertár-építő bizottság is megfelelőbbnek talált. A terveket Posztós Lajos kőművesmester készítette el, a munkálatok kivitelezésével, illetve a nyersanyag beszerzésével a községi elöljáróság Hudec Károlyt, Pokstaller Ferencet, Baráth Bénit, Schwartz Jánost, Ásványi Sándort, Németh Ferencet, Waldman Sándort és Bonyhádi Vilmost bízta meg.

1928-ban a Dr. Hollovič vezette járási választmány jóváhagyta a létesítmény felépítésére fordítandó gyorskölcsön folyósítását; a kivitelezéshez az egylet 25.000 koronával járult hozzá, az összköltség 70.000 koronát tett ki. Az 1907-ben megépített tűzoltó szerek raktára helyén 1928-ban, egy 28 méter hosszú és 9,5 méter széles tűzoltószertárt emeltek, melynek középső részét a zeneterem, az őrszoba és a ruhatár foglalta el, két oldalról pedig a fecskendők, lajtok és egyéb műszaki felszerelés tárolására szolgáló helyiségek fogták közre. A felavatási ünnepséget 1928. október 7-én tartották Brestyák Sándor római katolikus plébános, Dr. Halmi Béla evangélikus és Parais Árpád református lelkipásztorok „magasztos és épületes beszédeinek kíséretében”.

1931-ben az egyleti gyűlés kimondta, hogy „a mászóház és tömlőszárító átépítésére a községi elöljáróság ismét kéressék fel”. Egy évvel később az ügyet megsürgették, így 1934-ben sor kerülhetett a létesítmény átadására.

A II. világháború utáni időszak az újjáépítés korszaka volt. A Somorjai Önkéntes Tűzoltó Testület (továbbá SÖTT) ezen újraszerveződési időszakában 1951-ben társadalmi munkával az öreg szertár udvarán megépült a tömlőszárító torony. Id. Posztós Lajos javasolta, hogy télen fontos volna a gépek tárolására szolgáló garázsokat fűteni, mivel „az áthűlt gépekkel, motorfecskendővel nagyon nehéz az indítás, és adott tűz esetén szégyent vallhat a tűzoltóság”. Ezt követően 1954-ben az épület hátsó részéhez egy egyemeletes rész épült, amelynek az alagsorában a kazánház és a fürdőszoba kapott helyet. Az emeleten iroda működött.

Egy évvel később id. Posztós Lajos a sziréna felszerelésének ügyét szorgalmazta, így a berendezést 1955-ben helyezték üzembe.

Röviddel az után, hogy a szovjet páncélosok 1968 augusztusában ismét végig dübörögtek az országon, a normalizáció új lendületet vett. Kezdetét vette az államilag, úgymond „felsőbb szintről” irányított városfejlesztés, melynek az 1928-ban épült tűzoltó szertár is áldozatául esett. 1969-ben bontották el, helyén kilencemeletes tömbház épült. Új laktanya híján a tűzoltóság ideiglenesen az Iskola utcai autószerelő műhelyben kapott helyet, ahol egy iroda és őrszobaként szolgáló helység, illetve egy, az oktatás céljait szolgáló terem állt a tűzoltók rendelkezésére – utóbbiban tartották a tűzoltó-zenekar próbáit is.

Az új, Tűzoltó utcai, (2,367 millió csehszlovák koronából épült) tűzoltószertárat 1971-ben adták át. Építését a dunaszerdahelyi székhelyű Járási Építőipari Vállalat végezte Somorjai József építész terve alapján, aki 2008-ban bekövetkezett haláláig a SÖTT vezetőségi tagja is volt. Terve alapján épült meg a Nagymegyer-i tűzoltószertár is. Az új tűzoltószertár a legmagasabb igényeket is kielégítő bázisa lett a testületnek.

A múlt század hetvenes éveiben a létesítmény – főképp a társadalmi munkában, úgynevezett „Z-akcióban” ledolgozott munkaórák ezreinek köszönhetően – tovább bővült. 1974 őszén a testület vezetőségének tudomására hozták, hogy 1975 tavaszán új létrásautó érkezik, s ez nem fér be a meglévő garázsba. E körülmény indokolta egy magasabb belvilágú garázs megépítését, ami 1974 őszén a város anyagi támogatásával, a testület társadalmi munkavállalásának köszönhetően elkészült.

1975-ben a szertár tömlőszárító tornyában megépült az elektromos tömlőfelvonó, 1976-ban elkészült a szertár mellett lévő kiképzőpálya és a salakos futópálya szintén társadalmi munkában. 1976-ban sor került a bázis fűtési rendszerének korszerűsítésére, ami először a gőzfűtésről melegvizes fűtésre, majd 1984-ben gáztüzelésre történt átállásban és egy új kémény építésében merült ki. Természetesen ez is társadalmi munkában készült.

Az 1989 novemberében zajlott „gyengéd forradalom” lezárt egy korszakot. A rendszerváltás után az önkéntes tűzoltó testületek finanszírozása, támogatása terén is új rendszer épült – a tűzvédelmi felelősség a települések vezetése, a polgármester, tehát az önkormányzatok vállán nyugszik.

Az 1990-es és 1991-es éveket a vagyoni delimitáció kísértete. Az állam Somorján is kísérletet tett arra, hogy megkaparintsa a város tűzvédelmi javait. Szerencsére az „erős” testület és elnöke, Farkas Imre javaslatára az akkori polgármester, Gyulai Lajos nem egyezett bele a delimitációba. Az anyagi gondokkal küszködő, illetve az önálló gazdálkodást tanuló önkormányzatok időszakában Somorja városának sem volt viszont szükséges anyagi fedezete a géppark, a műszaki háttér fenntartására. Így a város a technika egy részét átadta az államnak – azzal a kikötéssel, hogy azt nem helyezi át, hanem továbbra is a város tűzvédelmét fogja szolgálni, míg másik részét ezek után is a SÖTT használja.

A fejlődés a nehézségek ellenére városunkban mégis nagy ívű volt - Somorja e tekintetben megelőzte az ország szinte valamennyi testületét. Ezt támasztja alá, hogy 1993-ban (250.000,- szlovák koronából) felújították a tömlőszárító tornyot, az udvaron megépült az üzemanyagraktár, a régi akkumulátor- és üzemanyag-raktárt a polgári védelem raktárává építették át. Még ez év augusztusában a városi temetőben pedig felállították az „Elhunyt bajtársak emlékére” emlékművet, melyre új, nemzetközi vonatkozással is bíró tradíciót alapoztak meg.

1994-ben Farkas Imre, az SÖTT elnöke sürgetésére, a város képviselő-testület beépítette a város költségvetésébe a - korábban nyolc évre fiókba zárt - tűzoltószertár felújítási tervdokumentáció költségeit, s így 2.400.000,- szlovák korona beruházásával felépíthették a garázsokat, melyek alkalmasnak bizonyultak az új tűzoltó-technika befogadására, tárolására.

1995–ben elbontották az időközben erősen megromlott állagú oltóvíz-tároló medencét - helyére helikopter leszálló épült.

Az ezredforduló követően is több kisebb fejlesztés, felújítást végeztek a SÖTT tagjai önerőből, illetve a város jóvoltából. 2006-ban például raktárhelységet építettek ki a garázsokban, új konyhát létesítettek a földszinten, illetve felújítottak a szolgálati helységeket. 2007-ben szellőztető berendezést építettek be a földszinten és napi helységet alakítottak ki. 2008-ban fel újították a szociális-, iroda- és klubhelységeket.