A történelmi Magyarország az elemei csapások hazája volt, pusztított itt a tatár, a török, a kolera, az árvíz az aszály, mégis legtöbbet szenvedett a tűzkártól. Somorja levéltárában és krónikájában számos tűzesetet jegyeztek fel. Ilyen eset volt például 1683 nyarán városunkat ért csapás, amikor is a Bécs ellen vonuló török csapatok, mint számos egyéb csallóközi helységet, Somorja városát is felgyújtották (erről a város elöljárósága egy olajfestményt készíttetett, mely napjainkban a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Testület székházában van elhelyezve). A szervezet megalakulása előtti közvetlen időszakokban is érték nagyobb káresetek városunkat, mint például 1812-ben – a református hitvallásúak templomának leégett egy része tornyostul, vagy az 1865-ben, városunkban pusztító tűzvész, melynek 208 épület esett áldozatául.

A város elöljárósága számos tűzmegelőzési intézkedéseket hozott. 1405-től a magisztrátus (elöljáróság, tanács) strázsákat alkalmazott, a későbbi századokban kötelezte a céheket és a város polgárait a tűzoltásra, felszerelések biztosítására.

A történelmi Magyarország területén az 1860-as években gróf Széchényi Ödön indított lelkes mozgalmat a tűzrendészet érdekében. Ennek gyümölcseként 1870. december 5-én megalakult a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség, melynek alapszabályzatát 1871. szeptember 12-én hagyta jóvá a belügyminisztérium.

Ezen fennsorolt két fő tényező is sürgette a város elöljáróságát, hogy Somorján is szervezett formában megalakítsák a helyi önkéntes tűzoltó egyletet.

Az egylet megalakításának nemes gondolatát Dr. TOMÁNY Ferenc, a város polgármestere, SIDÓ István, a város ügyésze és VOIT Gyula, a Pozsonyi Önkéntes Tűzoltó Testület gyakorló mestere vetették fel. 1873. október 12-én megtartották az alapító gyűlést és létrehozták a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Egyletet. A Somorjai Önkéntes Tűzoltó Század szakmai felkészítésével VOIT Gyulát bízták meg. Az alapszabályzat 18 paragrafusát kidolgozták, majd 1873. december 10-én megküldték a belügyminisztériumnak jóváhagyás céljából. A Somorjai Önkéntes Tűzoltó Egyletet a belügyminisztérium 53.605 szám alatt jegyezte be.

A társadalmi önszervezésből kinőtt egylet vezérkara nagy kedvvel áll munkához. Az alapszabályzat alapján előírt legszükségesebb tűzoltószerek és felszerelés beszerzési költségeinek fedezésére a testület 1873-ban gyűjtést szervezett (mivel ekkor egy csak egy elhasználódott kézi fecskendő állt rendelkezésére). Somorja város elöljárósága 400 forintot adományozott. Iparosok, vállalkozók, közalkalmazottak, gazdálkodók, magánfuvarozók és a magán-személyek, valamint az Európa- és a Phönix Biztosító Társaság nyújtottak további anyagi segítséget. Az adományokból begyűlt összegből megvásárolták a 66 tűzoltó részére a felszerelését (egyenruha, sisak, kendő, kenderöv, balta, csákány), a fecskendőt, a tömlőket és a szükséges további eszközöket: 14 lámpást, 12 csákányt, 2 vas-villát, 3 kapát, 4 vaslapátot, 4 trágyahúzó kapát, valamint 300 példányban megjelentették az egylet alapszabályzatát.

Somorja város elöljárósága a városháza földszinti helyiségében biztosított székházat a helyi tűzoltó századnak – ez lett a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Őrs.

Bevezették a téli szakmai képzést. 1874-ben bővítette az alapszabályzatát a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség határozatai alapján – egységes csavarpár használat, kürtjelek és vezényszavak használata, biztosítás, stb. 1893-ban új gyakorlati alapszabályzatot került kiadásra, melyek előírtak bizonyos építkezési szabványokat, polgári kötelességeket, beavatkozási szabályokat, stb..

Az egylet a kulturális és társadalmi életből is bőven kivette részét. Bemutatókat tartott (1879. július 12-én az elsőt), bálokat (már 1874-ben), majálisokat, mikulásjárást szervezett, rendfenntartást biztosított, stb.. 1880-ban felszentelték az egylet zászlaját – Bittó Béniné lett a zászlóanya. 1898-ban az egylett 25 éves fennállását megünnepeli. Az egylet zenekara is rendszeresen fellép, többek közt az 1896-os pesti milleniumi ünnepségen.

Az 1914-1918. közötti időszakban a tűzoltóság válságba kerül. Az I. világháború a testület 65 tagját mozgósította, ebből 19-en vesztették életüket, így meggyöngült a testület.

Az itthon maradt tűzoltók nem tudtak megfelelni teljes mértékben kötelezettségeiknek. A felszerelés és a szerek lassan tönkrementek.

Az első világháborúból győztesként kikerülő nagyhatalmak átrajzolták Közép-Európa országainak határait. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén számos utódállam jött létre. Somorja is az új csehszlovák államhoz került. Megszűnt a régi megyei és járási tűzoltószövetség. Szlovákia teljhatalmú minisztere, ŠROBÁR Vavro 1921. augusztus 3-án bocsátotta ki az első tűzoltókra vonatkozó rendeletét. E rendelet alapján 1922 augusztusában megalakult az új szövetség, melynek neve: ZEMSKÁ HASIČSKÁ JEDNOTA NA SLOVENSKU (azaz a „SZLOVENSZKÓI TŰZOLTÓ EGYLET”). 1925-ben megalakult az Önkéntes Tűzoltók Somorjai Járási Szövetsége, mely a 72-es számot kapta.

A somorjai tűzoltók 1923. évben ünnepelték fennállásuknak 50. évfordulóját, majd 1933-ban 60. évfordulóját. 1926-ban vásároltak egy korszerűnek mondott motoros-tűzoltó fecskendőt. A kor követelményeinek megfelelő tűzoltószertár 1928-ban épült. A másik, már korszerűbb motorfecskendőt 1932-ben vásárolták. 1931-ben a városi rendőrszobából a testület három tisztjéhez elektromos riasztócsöngőt vezettek be. A korszerű mászóházat 1934-ben adták át rendeltetésének.

A két világháború között még történt egy változás a testület életében. Az úgynevezett első bécsi döntés értelmében 1938 novemberében, a Csallóköz nagy részét ismét Magyarországhoz csatolták. A Somorjai Önkéntes Tűzoltó Testület így újra betagolódott a Magyar Országos Tűzoltó Szövetségbe. Az 1940-es évek első felében az egylet számos tagja frontszolgálatot teljesített. Az egylet küldöttsége ott volt Komáromban az országos tűzoltó kongresszuson.

1945-től nehéz évek következtek, ekkor „Csak a győztesnek volt szabad fehér ruhát ölteni…” – a Kassai Kormányprogram a magyar nemzetiségűekkel szemben – így a somorjai tűzoltókkal szemben is – a csoportos bűnösség elvét érvényesítette. Tekintettel arra, hogy a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Század tagsága egészében magyar nemzetiségű volt – mint minden magyar önszerveződést - így a somorjaiak működését is a köztársasági elnök („Beneši dekrétumok”), 1945. augusztus 2-án kelt 33. számú alkotmányerejű rendelete, betiltotta. A több évtizeden át eredményes munkát végző tűzoltók soraiból is néhányat Magyarországra telepítettek, vagy kényszermunkára hurcoltak csehországi területekre.

A helybeli önkéntes tűzoltóság működésének felújítására csak 1948-ban került hivatalosan sor (addig is igazából törvénytelenül tevékenykedtek a tagok). A helyi hatóság ORECH Emilt (szlovák iskolaigazgatót) nevezte ki az egylet parancsnokává. Bár beindult a munka, a régi hit és a szív továbbra is hiányzott.

Az új népi demokratikus köztársaság első tűzrendészeti intézkedése az 1950. május 17-én elfogadott 62. számú tűzbiztonsággal és elemi csapásokkal foglalkozó rendelet volt, majd az 1952-ben érvénybe lépő 1951. évi 68. számú önkéntes szervezetekkel foglalkozó törvény. Ez elrendelte az önkéntes tűzoltó szervezetek országos szövetségbe való tömörülését. 1958-ban újították a tűzbiztonsági törvényen.

Az 1950. évi 62. számú rendelet értelmében a tűzoltófelszerelések biztosítása, a testület székházának üzemeltetése a nemzeti bizottságok hatáskörébe került. Erre alapozva a szervezet önerővel korszerűsítette a tömlőszárító tornyot (1952), valamint hozzáépítéssel bővítették a tűzoltó szertárat (1954).

Említést érdemel, hogy 1951-ben megalakult a testület első női raja, aki az 1952-es országos versenyen már előkelő 4. helyezést ért el. A testület felnőtt, ifjúsági és női raja rendszeres résztvevője volt a járási, a kerületi (megyei) és országos versenyeknek, a győzelmet idéző serlegek sokasága is bizonyítja a sikeres szereplést.

Somorja város nemzeti bizottsága (tanácsa és képviselőtestülete) szorgalmazta a felszerelés korszerűsítését, motorfecskendőt, gépkocsira szerelhető fecskendőt, majd később szekrényes autófecskendőt vásárolt. A testület életében történelmi mérföldkövet jelentett az 1971-ben átadott új tűzoltó szertár. A korszerű szertár építésénél a helyi tűzoltók sok-sok társadalmi munkaórát dolgoztak, ingyen és bérmentve végezték a szakmunkát is.

Az jelzett évtizedekben a helyi tűzoltótestület rendszeresen tűzmegelőzési ellenőrzést végzett a hatáskörébe tartozó vállalatoknál, intézményeknél és családi házaknál. Együttműködött a helyi egységes földműves-szövetkezettel és számos társadalmi szervezettel. Ezzel összhangban 1953-ban hivatásos gépészekkel is bővül a testület. Nagy hangsúlyt fektetnek az elméleti és gyakorlati kiképzésre is.

1973. június 23-24. ünnepelte a testület fennállásának 100. jubileumi évfordulóját. Az első nap zenés ébresztővel kezdődött, majd a helyi temetőben az elhunyt bajtársak sírjainál történt megemlékezéssel folytatódott, majd délután a vendégek fogadásával ért véget. Másnap a római katolikus templom és a régi kolostor környékén egy nagyszabású bemutató gyakorlatot tartottak, amit felvonulás, majd a szertár udvarán történt díszgyűlés zárt le.

Ebben az időszakban a tűzbiztonságon és a tűzrendészeten kívül előtérbe került a robbanás és a természeti csapások elleni védekezés. A testület nagy tapasztalattal rendelkező tagjai hathatós szervező és módszertani segítséget nyújtottak a környező falvak önkéntes tűzoltóinak ebben az időszakban is. A testület rajai rendszeresen vesznek részt a különböző versenyeken, fontos részévé vált a testület életében a Kék Duna Termelőszövetkezet és a városi nemzeti bizottság elnökei által kiírt tűzoltóverseny.

A Somorjai Önkéntes Tűzoltó Testület 1979-ben barátsági és együttműködési szerződést kötött a Bősárkányi (Magyarország) Önkéntes Tűzoltó Egylettel és ettől fogva rendszeresen részt vesznek egymás rendezvényein.

Az egyleti tevékenység kiterjed a közhasznú munkák végzésére is: másodlagos nyersanyaggyűjtés, a mezőgazdasági szövetkezet kisegítése a munkacsúcs idején, az önsegélyes építkezéseken való részvétel, stb.

A tűzoltóság aktívan bekapcsolódik a különböző kulturális rendezvények szervezésébe, hagyományosan megtartja a Mikulásjárást, évente bált szervez, a CSEMADOK helyi szervezetével karöltve bekapcsolódik az őszi szüreti ünnepség rendezésébe.

Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás is meghozta a maga feladatait, nehézségeit, eredményeit. Az 1986-tól érvényben lévő 126. számú törvényt a Szlovák Parlament 1990 novemberében novellizálta az 525-ös törvénymódosítással. Ez változásokat eredményezett főleg a szervezésben, de problémákat is hozott magával. Többek közt, az egylet választmányának 1991-ben egy egyaránt sorsdöntő gondot – a szertár további sorsát - kellett megoldania. A delimitációból eredő hosszú huzavona és a bonyolult tárgyalások sorozata után az egyletet támogatóknak köszönhetően a tűzoltószertár továbbra is városi tulajdonban maradt.

1992-ben felújításra kerül a testület zászlaja, mely az idő folytán megviselt lett. A felújítást két bacsfai kedvesnővér végezte el.

A hagyatékhoz és a múlthoz híven 1993. augusztus 14-15-én a testület megünnepelte fennállásának 120. jubileumi évét.

A testület a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának ide vonatkozó jogszabályzata, valamint a Szlovák Köztársaság Tűzvédelmi Szövetségének Alapszabályzata és a régi szokásjogot betartva működik. A testület cselekvőképességét fokozza az ezredforduló végére a Nagyszombat-megye tűzvédelmi igazgatóságának állományába tartozó 8 főfoglalkozású tűzoltó is.

Az 1990-e évek második felében a tűzoltó testületek feladatköre bővült a közúti baleseteknél való mentési munkálatokkal is. Ez természetesen megkövetelte a műszaki felszerelés bővítését is. Az 1992-es bősi vízerőmű üzembe helyezése után gondoskodni kellett árvízvédelmi eszközökről is. A testület fokozatosan fejleszti műszaki és személyi felszerelését, több esetben ezek korszerűsége magasan az országos átlagon felül van. Természetesen a kiképzés is ennek jegyében folyt. Mind ezen eszközök elhelyezése végett, 1994-ben egy új garázssor épült a régi elé – megjegyzendő, hogy az ilyen beruházás szinte elképzelhetetlen volt ebben az időszakban a községek szűkös, változásokon átmenő gazdasági helyzetében.

A már többször vázolt feladatkörökön felül a régi hagyományokhoz hűen a közművelődésből, valamint a baráti- bajtársi kapcsolatok ápolásából is kiveszik részüket. Évente, mindenszentek napján, az 1993-ban önerőből épített (Pavol Mikšík szobrászművész tervezésében) Szent Flórián emlékműnél, mely a helyi temetőben van elhelyezve és az „Elhunyt bajtársak emlékére” nevet viseli, koszorút helyez el a testület százada. Megemlékeznek az I. világháborúban elesett olasz és orosz katonák emlékművénén, ahol nemcsak a város vezetése, de az olasz kormány küldöttsége is minden évben részt vesz. Emelet a testület küldöttsége részt vesz más testületek, illetve intézmények által szervezett eseményeken is. Megrendezi a farsangi tűzoltó bált, a mikulásjárást és 1992-től a „SOMORJA VÁROS POLGÁRMESTERÉNEK VÁNDORSERLEGÉÉRT“ kiírt tűzoltóversenyt is. 1994-től baráti kapcsolatot tart fenn a Leiderdorp-i (Holland Királyság) község tűzoltóival is.